Az alábbi írás a Véleményvezér blogon jelent meg:
...Elsőre jogosabbnak tűnnek azok a kritikák, miszerint súlyosan sértheti a hallgatókat, ha ezentúl alig lesz beleszólásuk az egyetem ügyeibe – a valóság ezzel szemben az, hogy a hallgatóknak eddig gyakorlatilag semmilyen beleszólása nem volt. Az őket névleg képviselő hallgatói önkormányzatok (HÖK) ugyanis szinte kivétel nélkül mindenütt a karrierépítésre és a személyes érdek képviseletére szolgáló intézmények, vagyis egy az egyben a KISZ utódai.
A különféle döntéshozó testületekben való egyharmados szavazati arányuk a valóságban nem a hallgatói szempont érvényesítésére és az oktatói kar kontrolljára szolgál, hanem egyrészt a mutyikból való részesedésre, másrészt a támogató szavazatokért járó ellentételezés kikényszerítésére. A HÖK vezetőit, akik most attól rettegnek, hogy a professzorok „élet-halál uraivá” fognak válni, valahogy nem igazán hallottuk kiabálni például akkor, amikor a rektorok nem voltak hajlandóak nyilvánosságra hozni – mint kiderült – pofátlanul magas fizetésüket. Persze, cserébe az egyetemi, főiskolai vezetők sem szokták kommentálni, amikor napvilágra kerül, hogy az intézmény egy-egy HÖK-ös cégétől vásárolja a fehér kesztyűket vagy a talársapkákat. Az ösztöndíjak és szociális juttatások elosztásába való beleszólás pedig számos helyen a bosszúállás, a korrupció és a klientúraépítés, valamint a politikai befolyásszerzés terepe.
Ahogy a régi KISZ-vezérekből, úgy érdekes módon a rendszerváltozás után majd’ mindegyik országos hallgatói vezetőből is minimum minisztériumi tanácsadó, főosztályvezető vagy államtitkár lett. De HÖK-ös volt Almássy Kornél, Oszkó Péter és Wintermantel Zsolt is. Persze, arányuk a Jobbik-frakcióban a legmagasabb: nem csak a párt alapítói és vezetői jöttek szinte kivétel nélkül a HÖK-ből, de az ifjabb titánok, például Staudt Gábor vagy Szávay István is az ELTE karain voltak HÖK-elnökök.
A cikkhez szavazást is csatoltak, melynek végeredménye az alábbi lett:
